Túrázás, kirándulás gyerekekkel és walkie-talkie-s kapcsolattartással
Gyermekeim iskolájával - osztálykirándulások és túraszakkör alkalmával - már többször indultunk útnak úgy, hogy közben a gyerekekkel való kapcsolattartást adóvevős kommunikáció is segítette.
Ebben a cikkben az ilyen kirándulások alkalmával összegyűjtött tapasztalatokat írom le okulásképp, és némi támpontnak más szülők számára, akik walkie talkie-kkal indulnak a csemetékkel kirándulni.
- Blogger partnerünk, Ferenczi Róbert cikke
A walkie talkie-kat egyszerű kezelni, de a helyes használatot érdemes részletesebben megtanítani
Első alkalommal, amikor sok-sok gyerekkel és jópár walkie talkie-val indultunk útnak, a kiosztott készülékek nagy érdeklődést váltottak ki a gyerekek körében. Elmagyaráztam, hogyan kell kezelni ezeket a hobbi célra szánt adóvevőket, és voltak, akik már korábban is használtak hasonló készülékeket, de pár perc után mindig egy nagy-nagy adáskavalkáddá váltunk.
Mindenki beszélni akart. És persze mindenki ugyanazon a csatornán akart beszélni a másikkal.
Így a walkie talkiek hamar visszakerültek a hátizsákomba, mert addig nem tudtunk haladni, ameddig megállás nélkül folyt a rádiózás.
Azt a tanulságot vontam le, hogy a gyerekeknek nemcsak a készülék kezelését kell elmagyarázni, hanem azt is, hogyan érdemes, és hogyan illik rádión kommunikálni. Akár egy kis játékkal szoktassuk hozzá a gyerekeket, hogy mi-hogyan működik, és csak utána jöhetnek a túrán “élesben” a rádiós feladatok. Na és a következő alkalommal - tanulva az előzőekből - már kevesebb készüléket osztottam szét, továbbá csak a pihenőknél volt szabad a kötetlen beszélgetés - amíg haladtunk, csakis a fontos információk közlésére használhatták a walkie-talkie-kat.
További hasznos tanácsok walkie talkie-s túrázás előtt
A gyerekek szeretik, ha picit ők is segíthetnek és fontosak lehetnek, ezért a menet elején és a végén, de ha nagyobb csapattal kirándulunk, akkor kisebb csoportonként érdemes kinevezni egy-egy "kommunikációs felelőst", akik kezelni fogják az adóvevőket, és továbbítani társaiknak a hallott információkat.
Hasznos, ha indulás előtt mindannyian átbeszéljük a walkie talkie-k működését, illetve a rádiós kommunikáció szabályait. Az sosem árthat, ha mindenki tudja kezelni a készülékeket, nemcsak az, akire rá van bízva a feladat.
Mit kell csinálni, ha a walkie talkie-n nem a társainktól kapunk választ?
Egy magasabb pontra érve bizony jelentősen megnőhet a kisebb teljesítményű PMR446-os adóvevők hatótávolsága is, így a tőlünk 5-6, de akár több mint 10 km-re lévőket is hallhatjuk. Fontos felhívni a kis és nagy rádiósok figyelmét, hogy más is hallhatja, amit mondunk, és akár bele is szólhat az adott csatornába - ilyenkor nem kell megijedni. Ilyen esetben vagy ne szóljunk vissza, vagy ha mégis, akkor azt kulturáltan tegyük!
Mit tegyünk, ha elveszítjük a kapcsolatot egymással?
A walkie talkie-k hatótávja azért véges; főleg dimbes-dombos, esetleg erdős-hegyes területen. Ha már recseg az adás, szakadozik a vett jel, érdemes a rádión a MON gomb megnyomásával kinyitni a zajzárt, és picit mozogva a jobb jel felé fordulni.
Rossz adás esetén mindig álljunk meg, és segítsük a másik felet: ismételjük el a közlendőnket többször, amíg az vissza nem igazolja, hogy érette a közlendőnket.
Ha egyáltalán nem halljuk a társunkat/társainkat, fontos, hogy ne váltsunk csatornát! Mindig maradjunk az induláskor megbeszélt csatornaszámon, így biztos, hogy ha ismét vételkörzetbe érünk, akkor el is érnek minket.
Érdemes még megbeszélni, hogy amennyiben sokáig nem folyik kommunikáció, akkor pl. 15 percenként (minden óra 0., 15., 30. és 45. percében) mindenki figyelje a rádióját! Így biztosak lehetünk benne, hogy nem épp a hátizsák mélyén recseg a másik fél walkie-talkie-ja, akit épp hívunk; illetve előbb észrevehetjük, ha valami gond van a saját készülékünkkel.
Hol legyen a walkie-talkie menet közben?
Hasznos lehet nyakpántra akasztani, vagy övcsipesszel a táska mellkaspántjára felcsíptetni.
Nálam bevált még - főleg csoportos túránál, de bicajos kirándulásnál is -, hogy az adóvevőt a gyerkőc hátizsákjának oldalzsebébe tettem (hálós zseb). Főleg, ha nagyobb társasággal kirándultunk, én a sor végén haladtam, onnan jeleztem a tudnivalókat, miközben egy-egy adóvevő-kezelő a sor elejére ment - nem volt rá szükség, hogy mindig válaszoljanak, de biztosan meghallották, amit mondtam hátulról. Plusz: biztos, hogy nem hagyták el a walkie talkie-t.
Legyen pót áramforrás!
Fontos! Tartalék akkumulátor vagy elem minden esetben legyen minden adóvevő készülékeket kezelőnél! Ha elszakadozik a társaság egymástól, ne legyen gond, hogy a másik csapatnál maradt a tartalék áramforrás.
JÓ TÚRÁZÁST - és maradjatok kapcsolatban! :)
További, túrázáshoz is hasznos infókat olvashattok még az alábbi blogcikkekben is:
Adóvevők hatótávolsága: mennyi az annyi?
Hogyan illik kommunikálni a frekvencia-engedély nélkül használható adóvevőkön?
Segítségkérés PMR446 adóvevőkön
Első adóvevő-használat előtt
